napinovellank

A fáradt szemnek kevés felüdülést kínált a szoba, a sarokban piszkos szalmazsák dohosodott, laposodott, ezen kívül pedig csak egy kecskelábú székre futotta. A 3 rezet megérte, mert legalább az ablak elég nagy volt hozzá, hogy megvilágítsa a szobát...

Behunyt szemmel tapasztotta a fülét a vékony vályogfalhoz,de nem hallott semmi különösebb neszt, még vár egy fertályórát, aztán átküldi Sy-t...mosolyogva simított végig a tetovált nyakán és a bíborszínű sárkánygyík mozgolódva kidomborodott a bőréből,halk hörgéssel elvált gazdájától és a vállára ült...

Az istállóban meleg lószag burkolta be a bóbiskoló állatokat és a hortyogó lovászfiút. Csak néhány éji bogár zümmögött a trágyán és az egyetlen olajlámpa körül. A két köpeny óvatosan, de vakon tapogatózott befelé.

- Azt a fehérlábút és a fekete csődört vigyük,te elbírsz a harci ménnel és sokat kapnánk érte a városi piacon...-suttogta az alacsonyabb köpeny lányhangon.

A magasabb idegesen remegő kezét felemelve halkan mormogott. Ujjai között apró fehér láng éledt és fogott kimérten szabályos táncba. A varázslók tüze...

-Fogd a kancát, de vigyázz, nem akarom megölni a...

Salga ekkor kezdett sikítani.

A fehérlábú kancára olvasott védőmágia jól működött. Salga éppen a legnagyobb félelmét élte át. Látta, ahogy a szalmaszálak közül ezernyi meg ezernyi apró kígyó tekeredik a lábára. Érezte a nyálkás bőrt ahogy testéhez simul. Menekülni akart, de nem tudott. Lábai a földbe gyökereztek a milliónyi kígyó visszataszító teste pedig szentségtelen bosszút állt bűnös gondolatai felett. Addig volt tudatánál, míg a kígyók tánca már arcát simogatta.

A sikoly elhalt, Salga pedig eszméletlenül a földre zuhant.

Az ifjú varázslótanonc ujjai közül a varázstűz tovatűnt, ahogy rémült tekintettel sikító húgára nézett. Tudta, hogy hibáztak.