- Nem gondoltam volna,hogy ebben az életben még összefutunk!- Drina nem is álmodott róla, hogy Gregort kapja ajándékba Zeiától. Azt hitte a férfi az uralkodónő kis kedvence, na persze egészen addig a végzetes ballépéséig...
-Én pedig rólad hittem, hogy régen széttéptek a mocsári hordák!- vicsorogta Gregor és talpra vergődött. mindig is ösztönös ellenszenvet érzett Zeia unokája iránt. A lány túl sok hatalommal bírt, míg a családdal élt és nem átallott mindig kegyetlenkedni a halandó alattvalókkal. De persze mindez még a száműzetése előtt volt, sok-sok évvel ezelőtt. A tündér semmit sem változott, ugyanaz a sötétszürke bőr, sötétzöld hullámos haj és sárgás hüllőszemek. Drina tekintetét mindig kevesen bírták állni. Gregor azért kapta a feladatot, mert így próbálta csökkenteni Zeia haragját, most azonban úgy érezte, túl nagy áldozatot hozott, hogy elvállalta ezt a találkozást.
- Add a csomagot, ugye még csak véletlenül sem bontottad ki?- Drina végig a férfi felé tartotta a varázsgyűrűs kezét, készen arra, hogy a legkisebb gyanús mozdulatot is megtorolja.