A szomszédos sikátor árnyékából két sötét köpenybe burkolózott alak szivárgott elő és a kászálódó lovas felé lódultak, nem vették észre a varázslólányt, ő viszont tisztán látta, ahogy penge csillan a két kalóz markában. Átsuhant elméjén, hogy ezek valószínűleg csak piti tolvajok, remélhetőleg nem tudják, milyen értékes zsákmány hullana a kezükbe, na persze csak abban az esetben, ha Ő hagyná. Az ideges táncoló, zavart ló megbokrosodott a feszültséggel telt, baljóslatú éji órán. Drina pontosan tudta, hogy a csomag nem lehet a nyeregtáskában, apró mérte és fontossága miatt, csak Zeia szolgájánál lehet.
-Remélem ráparancsoltak, hogy az utolsó leheletéig védje! Bár úgysem lesz rá szükség! -Drina szemmel alig követhető sebességgel toppant a lovat csitító és mohón markolászó tolvaj mögé. A fülébe suttogott tiltott nyelvű varázslat megbénította, s a lány kényelmes tempóban kifacsarhatta a tőrt a kezéből. Gyors mozdulattal metszette el a torkát, látta amint a férfi tekintete üvegesen csillan. A távozó lélek a varázslány fülének hallhatóan sikított és szállt fel a magasba. Drina most mellőzte, hogy begyűjtse, úgyis ott a másik, meg a futár, akit a megállapodás értelmében szintén "ajándékba kap". Hagyta a herélt lábaihoz hullni az élettelen testet a tompa puffanás után isteneset csapott a pánikoló ló farára és az a nyomasztó percek után végleg úgy döntött, kiszalad a világból.
A mocsártündér az időközben dulakodó pár felé fordult, akik az utca másik végén akarták egymást jobblétre szenderíteni. A tolvaj hiába próbálta a nála két fejjel magasabb férfit szíven szúrni, az villámgyorsan elszerezte az orgyilkos eszközt és immár puszta kézzel kezdet móresre tanítani a kalózt. Annak maradék egy szemébe rettegés költözött, amint szeme sarkából észrevette társa elhulltát.
-Nahát, nahát...csak nem Gregor személyesen?- Drina meglepettségét gúnyos vigyor mögé rejtve állt meg a páros oldalán karnyújtásnyira. A futár megrökönyödve pillantott rá. Az ő szemében is megvillant a felismerés. látszott, hogy nagyon nem örül a lánynak.