napinovellank

Gregor lassan a a belsőzsebébe nyúlt. Egy apró bőrzsákot vett elő és Drina lába elé dobta. A szemében gyűlölet lángolt. A tündér halk szavakat mormolt és a gyűrűje újra felizzott. Gregor érezte, hogy képtelen megmozdulni, de nem érzett fájdalmat és az elméje is épp maradt. Látta ahogy a lány a kezébe szórja a zsák tartalmát. És azt is ahogy az álomhangyák a kezére hullanak.
- Légy átkozott...-mondta Drina majd mély álomba merült. Teste erőtlenül hullott a sáros kőre.

Gregor próbálta magát azzal vigasztalni,hogy legalább könnyebb Drinát cipelni,mintha egy robosztus férfi lett volna ott a találkozón. A lánynak alig volt súlya, az egyetlen zavaró az álmában is sötét és mocsárosan nyúlós gonosz aurája volt. Gyenge volt a holdfény, sápadt arca nem sokat világított, így Gregor többnyire emlékezetből tájékozódott az utcákon visszafelé a fogadóba.
A pár ezer lény lakta városban senki nem ütközött meg azon,hogy egy magas, dühös arcú emberférfi gyermeknyi másfajút cipel krumpliszsákként. Errefelé az ilyesmi mindenórás eset volt, a városlakók,sőt az átutazók is tudták, hogy ne üssék más dolgába az orrukat. Gregor szerencséjére még városőrökkel sem találkozott, így megspórolta a megvesztegetésre szánt tíz aranyat is.
Zeia piszkos kis meglepetése ellenére nem az álomhangyás trükk volt az egyetlen,amivel felkészítette a férfit. Az már az út elején tisztában volt vele, hogy varázstudó, veszélyes alakkal fogja összehozni az úrnő akarata, akivel a következő időkben sokat kell együtt lennie. Gregor cifra káromkodást hallatva nyitott be a fogadóba,ahol már szállás és fürdő várta. Semmi kedve nem volt Drinával munkálkodni a küldetés alatt. Márpedig ehhez nagyon gyorsan hozzá kell szoknia. Holnap hajnalban mindenképpen indulniuk kell. Vészesen fogy az idő...

Gregor türelmetlen sietségről tett tanubizonyságot a pultnál, a kocsmáros,italt,ételt kínáló szavai leperegtek róla. Rettenetesen félt, hogy Drina idő előtt magához tér. Izzadó homlokára nézve a kopasz,kövér kocsmáros nem erőltette tovább. Ki tudja ez is miféle elfajzott,perverz népség?! A városban mindenki először a saját fajához volt megengedő,így szánalom nélkül nézte az élettelennek tűnő tündértestet a férfinél. -Bóg vigyázzon az álmodra uram!A fogadó elég zsúfolt volt, a város szívében központi helyet foglalt el, ráadásul itt készítették a legjobb drang pecsenyét. Gregor csak egy pillanatra bánta meg, hogy nem rendelt vacsorát, a következőben már összeszorult a gyomra, mi lesz,ha Drina magához tér. Keserves, cseppet sem vidám módon nevetett fel és elkezdett felkapaszkodni a helység hátso részén kezdődő
lépcsősoron.

Eközben a fogadó egyik sarkában egy magas csukjás alak üldögélt egymagában. Egy pofa sötétzőld sör volt elötte. Az alacsony alkoholtartalmú italról kevesen tudták, hogy erősíti a mágikus képességeket. A férfi látta, amint Gregor megérkezik a lánnyal, és érezte az erekje jelenlétét is. Órák óta ült ugyan abban a székben, csak néha néha intett a pincérnek, hogy hozzon egy újabb pofa sört. Tudta, hogy csak várnia kell és az erekje megérkezik. Neki pedig szüksége volt az erekjére, ez volt az egyetlen eszköz, amivel megtörhette az átkot, és visszanyerhette uralmát a képessége fölött. Újra eszébe jutott az a sötét perc amikor Zeia megátkozta, mert lopni akart tőle. Már több mint tíz éve nem tudta uralni az átváltozásait. Minden nap más alakban ébredt.

Tervet kell kieszelnie az ereklye megszerzéséhez, de nehéz úgy tervezni, hogy nem tudod milyen alakban ér a reggel. Talán az lenne a legokosabb, ha még ma megpróbálna besurranni a férfi és a nő szobájába. A fogadós néhány csengő ezüstért biztosan kiadja neki a mellettük lévő szobát, egy tál étel egy kupa bor egy kis altató és a férfi úgy ki lesz ütve, mint a tündér akit a vállán cipelt. Ő pedig könnyedén besurran majd, és mire magukhoz térnek árkon bokron túl lesz. Intett a pincérnek aki széles mosollyal az arcán elétáncolt.